„Mesterember” kontra „zseni”: Rékassy Csaba és Kondor Béla párhuzamos, statisztikán alapuló recepciótörténete

A múlt század hetvenes éveitől kezdve a hazai műkritikában és művészeti szakirodalomban erőteljesen jelen van az a szemlélet, amely szerint a korszak képzőművészetében Kondor Béla (1931–1972) alakja kimagaslik a művészek közül: ő az ihletett zseni, a próféta, míg a többiek, köztük Rékassy Csaba (1937–1989) is „csak” kiváló képességgel rendelkező, tehetséges művészek. Az azóta eltelt időben Rékassy elfelejtődött, miközben Kondor legendává emelték. Művészettörténeti szempontból indokolt lenne történeti módszerekkel feltárni kettejük eltérő recepciótörténetének gyökereit, azonban jelen tanulmány a diszciplínában ritkán alkalmazott statisztikai elemzéssel teszi meg ugyanezt. A tanulmány az Arcanum digitális folyóirat-adatbázisára támaszkodik, amely tartalmazza a korabeli művészeti élet szinte összes sajtóorgánumát, a művészeti szakfolyóiratok mellett a műkritikákat és művészeti híreket megjelentető heti- és napilapokat. Az elemzés a két művészre teljes szövegű keresés révén adott hivatkozások éves eloszlását vizsgálja először a pályafutásuk idején, majd az utóéletük folyamán. A grafikonok szerint Kondor némileg ismertebb és híresebb volt, mint Rékassy, ám meglepő módon a két találati lista eloszlása megegyező karrierívet mutat. Korai pályafutásukat lassú, fokozatos felemelkedés jellemzi, amelyet 34 éves korukban áttörő sikerek követtek. Mindkettőjüknek négy jelentős karriercsúcsa volt, haláluk generálta a legtöbb idézettséget, és ezek az értékek életük igazi nagy sikereinek hivatkozásait is jelentősen meghaladják. Az utóéletük hivatkozáslistáinak grafikonjai azonban drasztikusan különbözőek: Kondor görbéje többször is égbeszökően magasra emelkedik, míg Rékassy diagramja mindvégig viszonylag alacsonyan marad. Ez a visszaesés nem a teljes mellőzöttséget, hanem a média figyelmének hiányát jelzi. A kvantitatív elemzés nemcsak a két művész eltérő recepciótörténetét teszi láthatóvá, hanem nyomon követi Kondor posztumusz mítoszának építkezését is. Végezetül azzal a kérdéssel foglalkozom, hogy milyen okokra vezethetők vissza kettejük eltérő recepciótörténete, illetve milyen történeti és szakmai körülmények tették Kondort másoknál alkalmasabbá arra, hogy kultikus figurává váljon.