Stabilitás és változás az idősek háztartásszerkezetében

Tanulmányunk az idősek háztartásszerkezetében 1990 és 2011 között bekövetkezett változásokat mutatja be keresztmetszeti adatok felhasználásával és longitudinális megközelítésben. A vizsgált időszak fontos változása az egyedül élők és az elváltak arányának növekedése az idősek több korcsoportjában. Életpálya megközelítésben az egyszemélyes háztartások időben nagy stabilitást mutatnak. A 11 éves megfigyelési időszak alatt az egyszemélyes háztartástípusból volt a legkisebb a kilépési mobilitás. Ez azt jelenti, hogy ha valaki egyedülállóvá válik, nagyon kevés esélye van arra, hogy idős korában ismét együtt éljen valakivel. A másik komolyabb változás a tekintetben figyelhető meg, hogy 1990 óta növekedik a partner nélkül, gyermekeikkel élő idősek aránya. Arányuk a „fiatalabbak” körében emelkedett, ami arra utal, hogy a fiatal generációk kései önállósodása, a párkapcsolataik törékenysége komoly hatással vannak még a 60 év feletti generációk családszerkezeti formáira is. Az egyéni életpályák mikroszintű vizsgálata rámutatott arra, hogy a 2001-ben 55-69 év közötti népesség felét érintette valamilyen családszerkezeti változás a vizsgált 11 éves periódusban. A nők és afiatalabb kohorszok körében valamivel nagyobb volt az érintettség, azaz rájuk jellemzőbb volt, hogy család összetételük megváltozott 2001 és 2012 között.