Bodor András és az erdélyi ókortudomány

Bodor András (1915–1999) az erdélyi ókortudomány egyetlen jeles képviselője, aki nemzetközi hírnévre tett szert. Gazdag szellemi és tudományos hagyatéka, jelentős tanári és tudománypolitikai szerepe meghatározó öröksége a 20. századi erdélyi magyar művelődéstörténetnek és történettudománynak. Jelen tanulmány ezt a tudománytörténeti hiányt igyekszik pótolni, elsősorban Bodor András ókortudósi munkásságát elemezve és a tágabb, az európai és nemzetközi ókortudomány történeti kontextusában értelmezni az új életrajzi és tudománytörténeti források tükrében. A tanulmány elsősorban Bodor ókortudományi munkáinak, az általa érintett főbb kutatási témáknak az elemzésére vállalkozik, vizsgálva azok szellemi hátterét, tudománytörténeti jelentőségét, Bodor András értelmiségi, tanári és tudománypolitikai fejlődését az új, eddig kiadatlan források (visszaemlékezései, levelezése) alapján.