Thury Zsuzsa és az erdélyi magyar irodalom

Thury Zsuzsa (1901-1989) neve sokak számára talán ifjúsági regények budapesti szerzőjeként a legismerősebb. Kevésbé közismertek életművének Erdélyhez kötődő szálai, noha kapcsolathálójában jelen vannak a két világháború közötti erdélyi irodalom legjelentősebb szerzői, és ő maga is publikált szépirodalmi műveket fontos kolozsvári könyvsorozatokban és kiadványokban. Az életmű erdélyi vonatkozásainak összegzése az intézményes kapcsolódás ténye mellett a két világháború közötti erdélyi nőírószerep vizsgálata miatt is külön figyelmet érdemel. A reprezentatív erdélyi íróközösség, a helikoni írótársaság tagnévsorát és a szerzői életutakat tanulmányozva ugyanis kiderül, hogy a névsorban szereplő három írónő közül ketten (P. Gulácsy Irén és [Szentmihályiné] Szabó Mária) már a húszas évek folyamán, az alapítás után nem sokkal elhagyják Erdélyt, és a magyarországi irodalmi életbe kapcsolódnak be – a helikoni íróközösség egyetlen női tagjaként így Berde Máriát tarthatjuk számon hosszabb távon. Az, hogy a körrel kapcsolatba kerülő további írónők hogyan látták ennek az időszaknak az irodalmát, kulturális életét, fontos lehet a korszak alternatív irodalomtörténeteinek megkonstruálásakor. Feltételezhető, hogy e vizsgálódás során olyan részletek és összefüggések kerülhetnek előtérbe, amelyek korábbi összegzések során elkerülték az irodalomtörténészek figyelmét. Tanulmányomban Thury Zsuzsa pályájának és élettörténetének néhány olyan állomását emelem ki, amelyek egy majdani, részletesebb vizsgálódás során megkerülhetetlen csomópontjai lehetnek egy Thury-pályarajznak.