FARKAS GEIZA A FEJNÉLKÜLI EMBER CÍMŰ REGÉNYÉNEK EURÓPAI KULTURÁLIS KONTEXTUSA

A kutatás2 kiindulópontja egy mára már jobbára csak az irodalomtörténet-írás által számon tartott regény, Farkas Geiza A fejnélküli ember című, Szabadkán, 1933-ban megjelent regénye, amely egy – a kutatók feltételezése szerint –, a térségi kisebbségi magyar irodalomtól térbeli és kulturális értelemben is távol eső interkulturális és -textuális vonzatkört mozgósít. Az ír Dullahan (gonosz tündér), a kelet-németországi „kürtös vadász”, a skandináv „fehér lovon ülő fej nélküli lovas” legendájának motívumai ismerhetők fel a regényben; a főhőst üldöző fej nélküli démon alakjában. A nyugat-európai kultúrákban ismert történet azonban nem a hiedelemmondák és a babonák világából kiindulva terjedt el az európai irodalmi és filmkultúrában, hanem Amerikából. A jelenlegi kutatások szerint egy 1820-ban megjelent novelláskötetre – az amerikai Washington Irving The Sketch Book of Geoffrey Crayon, Gent című novellagyűjteményére, a benne szereplő a The Legend of Sleepy Hollow című kísértethistóriára vezethető vissza mediális elterjedtsége. Továbbá feltételezhető, hogy Washington Irving, aki hosszabb ideig élt Angliában, egy Karl Musäus nevű német szerző által lejegyzett hiedelemtörténetet transzportált át a The Legend of Sleepy Hollow című novella világába. Amerikában ismert továbbá egy, a függetlenségi háborúban elesett német zsoldoskatonát mint fej nélküli lovast megjelenítő kísértethistória. A kutatás célja feltárni többek között, hogy miként került be a budapesti, bécsi és eleméri (bánáti) családi kötődésekkel és helyszínekkel rendelkező írói pálya alakulásába, s miként tematizálódott irodalommá ez a nyugat-európai legenda.