Kereskedelempolitika

Az európai integráció kezdetén, amikor az alapító atyák elhatározták, hogy nem a britek által támogatott szabadkereskedelmi övezetet, hanem a vámuniót valósítják meg, eldöntötték azt is, hogy az integráció közös kereskedelempolitikát hoz létre. Hiszen azzal, hogy a vámok egységessé váltak, csak részben szabályozták a vámuniót, szükséges volt a külső államokkal szemben az intézkedéseket is egységesíteni. Ennek nyomán pedig először a hatóság, majd az Európai Bizottság kezébe került a külső áruforgalom teljes szabályozása. A kereskedelempolitika a későbbiekben kiegészült a beruházási területtel.Mivel már az EGK Szerződés lefektette ennek a szakpolitikának az alapjait és a racionalitás alapján egyértelműen szükséges az egységes fellépés, ma az EU-n kívüli kereskedelem az EU kizárólagos hatásköre, a tagállami kormányok ezen a területen nem rendelkeznek szereppel. Olyan esetekben, amikor egy nemzetközi megállapodás nem csak ezt a tárgykört érinti (és napjainkban egyre több az ilyen összetett szerződés), szükség lehet a nemzeti jóváhagyásokra is. Összességében előnyt jelent, hogy a kereskedelem tárgykörében csak az uniós intézmények a jogalkotók és a nemzetközi tárgyalások szereplői. Speciális helyzet a WTO-beli (Világkereskedelmi Szervezet – World Trade Organization) tagság, hiszen ez a multilaterális szervezet a világkereskedelem megkönnyítésével foglalkozik. Itt az EU-tagállamok rendelkeznek szavazati joggal. A döntéseket azonban az Európai Bizottság a Tanács által kötött mandátummal ismerteti az üléseken. Éppen ezért a Világkereskedelmi Szervezet az Unió tagállamait kettős képviseletű országoknak nevezi.A szakterület lefedi az áruk és szolgáltatások, valamint a szellemi tulajdon kereskedelmét, a közbeszerzések és a közvetlen külföldi beruházások (FDI) körét. Az áru- és szolgáltatási szektorban az Európai Unió a Föld legnagyobb exportőre a feldolgozóipari termékekből, kiemelten a magas minőségi áruk körében. A szellemi tulajdon védelme és az ehhez kapcsolódó jogok érvényesítése azért kulcsfontosságú az EU számára, mert a globális versenyképesség fokozása elsődleges feladat, ehhez az innovatív tevékenységek elengedhetetlenek. Azonban a beruházók utóbbiak megtérülésének garanciája nélkül nem vágnának bele drága, nagy méretű projektekbe. A közbeszerzésekről kevesen tudják, hogy az azokban érintett árutömeg jelentős része a világkereskedelemnek. Az Európai Unió területén ezek értéke meghaladta a 2000 milliárd eurót 2017-ben. Az Európai Unió a Föld egyik legnyitottabb befektetési piaca. A szakpolitikát 2009-ben ezért terjesztették ki erre a kérdéskörre is. Innentől az uniós intézmények képviselik a nemzetközi porondon a tagállamokat. (Bevezetés)