Gyógytorna kialakulását befolyásoló tényezők

Az első dokumentált beszámoló Hippokratésztől származik Kr. e 460-ból. Elsőként alkalmazta a manuális manipulációt fájdalomcsillapítás céljából. Ókori Görögországban szintén Kr.e. 460 körül a víz segítségét használták fizioterápiás technikák gyakorlására. Több ókori írásban is leírták már a testmozgás, masszázs jótékony hatását betegségekre. A legtöbb ilyen írást az ókori Perzsiából, Kínából és Egyiptomból származtatják (Pettman, 2007). Fizioterápiában évszázadokon keresztül kevés előrelépés történ. Azonban a 19. században egyre több gyógytornával foglalkozó csoport alakult. Per Henrik Ling (1776-1839) „Svéd torna atyja” 1813-ban megalapította a Királyi Központi Tornaintézetet (Royal Central Institude of Gymnastics). Terápiaként masszázst, testmozgást és manipulációt végeztek. Svédül sjukgymnast jelentése gyógytornász, aminek a fordítása a „betegek tornáztatásával foglalkozó személy” (Shaik, Shemjaz, 2014). Svédországban a gyógytorna egyre nagyobb teret hódított, olyannyira, hogy 1887-ben a Svéd Nemzeti Egészségügyi és Jóléti Bizottság részévé vált.