Change management models induced by disruptive energy technology development

Az innovációval összefüggő változásvezetés során a felsővezetőknek számos kihívással, főként stratégiai, strukturális, képesség-alapú és vezetői dilemmákkal kell megküzdeniük, de a diszruptív technológiák és az energiaszektor sajátos jellemzői (pl. külső intézményi és belső szervezeti rugalmatlanság) még tovább fokozzák ezt a komplexitást. Mivel az energiaszektorban a diszruptív technológiafejlesztés komoly akadályokba ütközhet még annak ellenére is, hogy az egyértelműen szükséges lenne a környezeti adaptációhoz, kutatásomban arra kerestem a választ akciókutatással és esettanulmányok készítésével, hogy milyen szervezeti változásokat indukál egy diszruptív energetikai technológiafejlesztés (a jövő energiaszektorát várhatóan meghatározó power-to-gas technológiafejlesztés), és milyen modellek szerint lehet ezeket a változásokat vezetni a technológia széles körű, kereskedelmi szintű alkalmazása érdekében. Doktori értekezésem új tudományos eredményei a következők: (1) A nemzetközi szakirodalomban is elsőként mutattam rá arra, hogy a vizsgált technológia napjainkban egy értékinnovációnak számít, azonban további komplementer technológiafejlesztések és szervezeti változások függvényében a jövő diszruptív technológiája lehet. Értekezésem továbbá explicitté teszi a diszruptivitás komplementer technológiák fejlődésétől és a szabályozói (intézményi) környezet változásától való függőségét. Ez túlmutat a szükséges (autonóm) szervezeti változások vezetésének szükségességén is, és rámutat a szervezetközi hálózatok és egy-egy innovációs ökoszisztéma vezetésének fontosságára. (2) Az energetikai diszruptív technológiafejlesztéshez kapcsolódó mikro-, mezo-, és makroszintű kihívások kezeléséhez a diád-szintű nyitott innováció már nem elegendő, hanem egy szervezetközi innovációs hálózat létrehozása szükséges, amely hatással van a külső környezet változására. A diád-szintű együttműködésről egy hálózatos együttműködésre történő továbblépéssel azoknak a digitális platformoknak is túl kell lépniük a klasszikus tudásmenedzsment funkcionalitáson, amelyek a technológiai know-how áramlást támogatják a szervezetek közt. (3) Értekezésemben bemutattam azt is, hogy a diszruptív technológiát fejlesztő szervezetekben a szervezeti változások és a nyitott innovációs folyamatok összekapcsolód(hat)nak. Ahhoz, hogy a szervezetközi hálózat a külső környezetre (további) hatást gyakoroljon és ez hálózati szinten hatékony is legyen, a különböző szerezetekben megvalósuló változások egymáshoz történő illeszkedése is szükséges. (4) Mindezt a változásvezetés kontextusában értelmezve rámutattam, hogy a változásvezetés domináns, „hagyományos” modelljei valójában az „egydimenziós” változásvezetésről szólnak, amely során a felsővezetők által végzett változásvezetés csak a saját szervezet kontextusát és lényeges jellemzőit veszi figyelembe, és csak a saját szervezet lényeges jellemzőinek megváltoztatására irányul („zárt szervezeti változás”). Azonban egy diszruptív technológiafejlesztés szervezetközi innovációs hálózatban történő hatékony megvalósításához „többdimenziós változásvezetés” szükséges, amely során az egyes szervezetek felsővezetése tekintettel van a többi szervezet adottságaira és esetleges szervezeti változásaira is az autonóm szervezeti változások vezetésekor. A többdimenziós változásvezetés – a nyitott innováció analógiájára – „nyitott szervezeti változással” jár, azaz közös fejlesztésekhez illeszkedő szervezeti jellemzők jönnek létre, végcélja pedig a diszruptív innováció, a jelentős hatás környezeti feltételrendszerre. A nyitott innováció és a változásvezetés nemzetközi szakirodalmi áttekintése alapján a „többdimenziós változásvezetés” és „nyitott szervezeti változás” koncepciók új perspektívát kínálnak e területek további kutatásában.