Ellenzéki pozícióba szorult magyar konzervatívok a neoabszolutizmus első évei alatt 1849–1852

A dolgozat alapvetően az 1849 és 1852 közötti időszakot tekinti át és elemzi. Ennek ellenére a munka az áprilisi törvények és a konzervatívok kapcsolatának taglalásával indul, mivel a forradalom és szabadságharc utáni éveket tekintve ennek ismerete elengedhetetlen a konzervatívok későbbi magatartását vizsgálva. Az értekezés öt nagy fejezetre tagolódik: az első rész 1849 februárjától Karl Geringer báró császári biztossá történő kinevezéséig, a második rész 1849 nyarától 1850 áprilisáig tekinti át a konzervatív tábor tevékenységét, míg a harmadik rész a konzervatívok közös, 1850. áprilisi memorandumára fordít figyelmet; a negyedik rész a memorandum kiadása és a birodalmi alkotmány visszavonása közötti időszakkal foglalkozik, míg az ötödik és egyben utolsó rész Apponyi György gróf 1852-es memorandumát tárgyalja. Ebben az időszakban összesen négy olyan dokumentum ismert, amely a konzervatív vezetők elképzeléseit és helyzetértékelését tükrözi, így azok egyben a tábor kollektív véleményét tükröző programoknak is tekinthetők. Ezek az Apponyi György vezette titkos magyar bizottság 1849. tavaszi memoranduma, Dessewffy Emil gróf 1849. májusi (és júniusi) memoranduma, a konzervatívok 1850. áprilisi közös memoranduma, illetve Apponyi 1852-es memoranduma. Apponyi két emlékirata ilyen értelemben keretbe foglalja a dolgozat témáját, azonban, amint látni fogjuk, azok nem tekinthetők egyedül Apponyi szellemi termékének. A munka törzsét tehát az 1849 tavaszától, a birodalmi alkotmány kiadásától 1852 márciusáig, a definitív rendezést előre jelző bizottsági munkálatokig tartó időintervallumnak a vizsgálata képezi. A kezdeti pont kiválasztása, tehát 1849. február–március – a már említetteken kívül – azzal magyarázható, hogy az 1848-as forradalommal szembeforduló és a birodalmi kormányhoz közeledni próbáló konzervatívok a március 4-i alkotmány következtében szembesültek először a két tűz – a nemzet és a dinasztia – közé kerülés érzésével, és vált politikai pozíciójuk és programjuk birodalmi szempontból többé-kevésbé ellenzékivé. Ez természetesen nem jelentette a birodalmi politikai elittel kiépített kapcsolatok megszakítását, továbbra is igyekeztek a tűz közelében, azaz Bécshez közel maradni. A dolgozat végpontjául szolgáló dátum azért 1852. március, mert Apponyi memoranduma után hosszú ideig tartózkodtak a konzervatívok a nyílt véleménynyilvánítástól, és éveken keresztül – 1857-ig – a politikai térről a társadalmi-kulturális életre helyezték át tevékenységük súlypontját. Több kudarc után vélhetően ekkor ismerték fel véglegesen, hogy az állami intézményrendszer ideiglenes állapot utáni újjászervezése Magyarországon az ő részvételük nélkül fog végbemenni.