Szép Ilona: a magyar királyi asszonyok ábrázolása Franjo Marković Zvonimir, a horvátok és dalmátok királya (1877) című művében

A tanulmány egy, hazánkban meglehetősen ismeretlen, a horvát nemzeti ébredés történetében azonban igen jelentős szerző egyik művével foglalkozik. Az elsősorban a 19. és 20. század fordulóján tevékenykedő egyetemi tanár és író fiatalkora óta foglalkozott irodalommal, ám igazi tehetsége később, drámaírói, továbbá elméleti esztétikai munkáiban bontakozott ki. Az itt vizsgált alkotását a kritika nagy érdeklődéssel fogadta, és a horvát történelmi múlt, valamint az éppen kibontakozóban lévő nemzeti gondolat kontextusába illesztette. Az alább elemzett mű nem történeti munka, hanem irodalmi alkotás. Ennek megfelelően bánik a történelmi alapanyaggal, mely a magyarság számára különös fontosságú. A rövid életű Horvát Királyság összeomlásában – a darab szerint – a magyar urak döntő szerepet játszottak. A tanulmány azonban csak annyiban érinti a politikai konfliktus irodalmi földolgozását, amennyiben a magyar származású női alakoknak arra befolyásuk van. Marković leleménye, hogy a királyné alakját megkettőzi, és mind az anyakirálynét, mind az uralkodói feleséget fölvonultatja. Utóbbi, Liepa királyné (Szép Ilona / Jelena liepa) hűséges feleségként, szerető anyaként, a békét és a kiengesztelődést előmozdító, a darab magyar szereplői között egyedüli pozitív alakként bukkan föl.