Egy domonkos rendi breviárium mint forrás a Domonkos-kódexben, kitekintéssel a Cornides-kódexre

A magyar nyelvű Domonkos-kódex tizenegy lapnyi, két blokkban (171/11–176/8; 299/18–305/12) elhelyezkedő részletének latin forrásaként Katona (1906) az itáliai hagiográfus, Petrus Calus (ol. Calo) Szent Domonkosról (1340-ben) írt legendáját azonosította. Később azonban az a vélemény erősödött meg, hogy Calo műve nem lehetett a közvetlen forrás, mert a fordítás jelentősen eltér attól.A cikk szerzői – egy, a Petrus Calo szövegének kritikai kiadásában (Simon Tugwell OP 1997) feltüntetett olvasati variánsból kiindulva – arra a megállapításra jutnak, hogy a magyar fordítás tényleges forrása a fenti lapokon valószínűleg a Velencében 1494-ben publikált domonkos rendi breviárium volt. Ezt a breviáriumot, amely számára Domonkosnak teljesen új legendát állítottak össze, először 1487-ben adták ki ugyanott, s az 1494-es annak kisebb változtatásokkal újra kiadott változata. A kérdéses szakaszok a breviáriumban a Calo szövegéből készített kivonatok. A Domonkos-kódex kompilátora hét csodaelbeszélést (miraculumot) választott ki azokból a rövid olvasmányokból, amelyeket Domonkosról az év minden keddjén történő megemlékezés céljára a breviárium végén gyűjtöttek össze.A tanulmány részletesen összeveti két csodaelbeszélés magyar és breviáriumi latin szövegét annak igazolására, hogy az utóbbi a magyar fordítás forrása. Bemutatja azt is, hogyan segítette a breviárium filius olvasati variánsa a magyar fordítás tényleges forrásának felfedését.A szerzők próbát tettek az azonos kéz által a Domonkos-kódexszel párhuzamosan másolt Cornides-kódexszel is. Megállapították, hogy ugyanez a breviárium lehetett a forrása abban például Praxedis és Potentiana legendájának. A szerzők feltételezik, hogy a magyar domonkosoknak a 15. század végén lehetett példánya e breviáriumból, bár erre nincs adat. A breviárium kapcsán a Domonkos-kódex kompilálásának lehetséges ideje is szóba kerül.