Lenni vagy nem lenni önmagunk: Pindaros 2. pythói ódájának epilógusa (67–96) új szemszögből

A tanulmány Pindaros egyik nevezetes ódájának vitatott befejezését vizsgálja. Amellett érvel, hogy az ellentmondásokat is tartalmazó gnómikus passzust nem szabad felszínesen értelmezni, sem mint a győzelmi óda etikai breviáriumát, sem mint iambikus állat-menazsériát, hanem inkább úgy kell felfogni, mint ismeretelméleti gondolatkísérletet, amelyben az „én” különféle kontrasztalakok segítségével határozza meg önmagát. Így az önmegismerésre való felszólítás (72), Pindaros egyik nevezetes crux -a új értelmet nyer, melyben a költői etimológia is szerepet játszik. A jelenség az uralkodói enkómion hagyományához tartozónak bizonyul, melyet a függelékben külön vizsgálunk.