Stílus, forma, esztétika

Olyan átfogó stílusok, mint a gótika a reneszánsz vagy a barokk voltak, napjainkban nem segítik az építész munkáját a formaalakításában, de különböző stílusok, brandek és ideológiák nagy számban választhatók. A választás létre is jön – elsősorban az azonosíthatóság és a jó eladhatóság érdekében – az építészirodák formaalkotási metódusát alapvetően meghatározva. Az így létrejövő építészeti formák nem az adott feladatból következnek, nem az adott feladathoz kapcsolódnak, hanem a meglévő formakészlet elemeinek használatával, adaptálásával jönnek létre. A kortárs művészetben nem csak az építészet küzd a forma ellehetetlenülésével, kiüresedésével. Az irodalomban ugyanúgy kérdésessé vált a forma, a stílus, és kérdésessé vált a gondolat, a mondanivaló direkt ábrázolása. Az irodalomra is figyelve, a párhuzamok segíthetnek a helyzet pontos leírásában, értelmezésében, és szélesíthetik az építészeti horizontot. Azonban nem csak a huszadik század végi, huszonegyedik század eleji építészet sajátja a formai dogmatizmus, az már a kezdet kezdetén megjelent a Modern Mozgalomban. A CIAM és Le Corbusier stiláris diktátumával szemben aktív és passzív ellenállás fejlődött ki. Több jelentős, korszerűen gondolkozó építész hangoztatta, írta le ellenvéleményét, tiltakozva a Modern Mozgalom kiáltványai ellen. A passzívan tiltakozó építészek egyszerűen távol tartották magukat a Mozgalomtól és járták a saját maguk szabta, de modern útjukat. Az aktív és passzív ellenállást tanúsító építészek vonulatát St. John Wilson a modern építészet másik hagyományaként írta le. A modern építészet másik hagyományának folytatásaként – a kortárs tervezésben – a stiláris, formai, esztétikai, gondolati, ideológiai megközelítések elutasítása lehetőséget jelenthet az építész számára egy olyan tervezés gyakorlására, ami a sokrétű építészeti feladatra tud koncentrálni, nem a formai kérdések határozzák meg a tervezést. Az építészet elemi sajátosságaira alapozva, a tervezési helyzet kiértékelése, a funkció betöltése a fundamentum. Minden más ezekből kiindulva alakul, következik, az építészetet praktikus művészetként (techné) gyakorolva. Ez a vonulata az építészetnek nem használ olyan formákat, amelyek nem a tervezési helyzetből következnek, így az épület populáris gesztusok, formák híján a legtöbb esetben nem lesz érdekes a primer érzékelés számára. Az ilyen mű befogadásához csend és elmélyülés kell. However, such overall styles as gothic, renaissance and baroque do not help contemporary architects in creating forms but different styles, brands and ideologies could be chosen freely. The choice is maid – usually for identification and marketability – defining the form creation method of the architecture offices. The forms created like this do not follow the assignment task nor are connected to the architectural or natural context, but these forms are stylistically or ideologically preconceived. The architectural form, structure which is independent from task is not only the contemporary architecture’s peculiarity. At the beginning of the architectural Modern Movement Le Corbusier and the CIAM canonized the International Style. But W. M. Dudok, the Dutch architect (and several other prominent architects) protested against a regime of pre-ordained geometrical form. In the contemporary architecture the MVRDV is diligent to create interesting architectural forms to raise their popularity, however, a few decades ago Winy Maas protested against the formalism: admonishing the architects to design buildings just with transforming the abstract statistic information into a concrete form. Daniel Libeskind said about his Jewish Museum in Berlin: “that was my intent in creating a building that tells a story. Architecture just like any art should tell a story.” And he developed a useless populist building using deconstructive ornaments. But there are a few star architects who do not care about brand building and popularity. One of them is Peter Zumthor, who wrote about the design process of Thermal Baths in Vals: “I remembered how we recently developed a project…not by forming preliminary images of the building in our minds and subsequently adapting them to the assignment, but by endeavouring to answer basic questions arising from the location of the given site, the purpose and the building materials – mountain, rock, water – which at the first had no visual content in terms of existing architecture.”