Cordelia csendje – a hallgatás a jogi eljárásban

A tanulmány William Shakespeare Lear király (1606) című drámájának nyitójelentét elemzi a „jog és nyelv” szempontjából, és azt igyekszik bemutatni, milyen szerepet tölthet be a csend vagy az érdemi válasz hiánya a jogi eljárásban. Ehhez az elemzés a dráma nyitójelenetét egyfajta tárgyalásként, Lear király kérdőre vont lányának, Cordeliának a szerepét tanúként, a jelenet későbbi részében vádlottként értelmezi. A tanulmány egyfelől folytatja a „jog és irodalom” irányzat azon hagyományát, amely kitüntetett figyelmet szentel a bírósági eljárásoknak. Másfelől a „jog és nyelv” területén belül leginkább ahhoz az irányzathoz köthető, amely tárgyalótermi nyelvhasználat megfigyelésén keresztül vizsgálja a hatalmi viszonyokat és az eljárási garanciák tényleges érvényesülését. Az elemzés számba veszi, hogy a jogi eljárásokban általában mi indokolhatja a hallgatást, és miként értelmezhető a csend, továbbá, hogy milyen következményekkel járhat az érdemi megnyilatkozás hiánya. A konkrét jelenet elemzésekor – a terjedelmi kötöttségekhez igazodóan – a tanulmány számba veszi a kora újkori angol kulturális kontextus egyes elemeit, így például a kora újkori ikonográfiai hagyományokat, de röviden utal olyan modern elméletekre, mint például a beszédaktus elmélet vagy a pragmatika megállapításaira is. Emellett az elemzés több ponton párhuzamot von egyes irányadó kora újkori angol szemléletek és a modern elméletek között, például a nyelvileg túldíszített beszéd, illetve manipulatív retorika és az egyszerű, letisztult, érthető beszéd szembeállítása kapcsán. A tanulmány elsődleges célja, hogy a Lear király irodalmi elemzéseinek sorát egy jogi-nyelvi szempontú elemzéssel gazdagítsa. Ugyanakkor a tanulmány azt is megmutatja, hogy egy „jog és irodalom” kurzusokon kevésbé elemzett Shakespeare-mű miként alkalmazható esettanulmányként a „jog és nyelv” körébe tartozó problémák megvitatására.