A remény és a kétségbeesett elengedés hangjai : Kommentár Walter Benjamin utolsó tizenhárom leveléhez

Írásomban Walter Benjamin utolsó tizenhárom levelét igyekszem (eszme)történetileg és az életmű alapján kontextusba helyezni. Célom, hogy támpontokat nyújtsak s némi fogódzót kínáljak a lapszámban közölt – eredetileg franciául és németül írt – levelekhez. E levelek meglehetősen speciális történeti-társadalmi körülmények között születtek, emellett pedig – úgy gondolom – Benjamin életének is meghatározó időszakára tehetők. Épp ezek miatt kortörténeti dokumentumértékük felbecsülhetetlen: aktívan informálnak ugyanis a háborús körülmények közti életről, az emigrációról, az internálótáborokról, illetve a folyamatos létbizonytalanságról, hogy csak a legeklatánsabb (potenciális) szempontokat említsem. Mindezeket pedig Walter Benjamin leveleinek tükrében láthatjuk, ami egy további igen jelentős szemponttal képes bővíteni az előbbiek sorát, mégpedig azzal, hogy a kor értelmiségijei hogyan igyekeztek túlélni a háború viszontagságait, illetve ennek érdekében milyen különböző megküzdési stratégiákat dolgoztak ki. A történeti kontextusba helyezést követően a levelezés és a levél fogalompárján keresztül igyekszem néhány további szempont alapján elemezni a szóban forgó Benjamin-leveleket.