A remény pszichológiája. Elméleti áttekintés az empíria tükrében

E tanulmány célja magyar nyelven összefoglalást adni a remény mint lélektani konstruktum elméleti hátteréről, vizsgálati módszereiről, különféle megközelítések, hangsúlyos kutatási irányok egybevetésével, továbbá integratív igényű definíciót kínálni a nemzetközi és hazai eredmények figyelembe vételével. Az eredmények gyakorlati hasznosíthatósága is kifejtésre kerül. A remény mint személyiségjellemző a jövendőre, és az egyén számára értékes, de nem túl távoli cél elérésére irányuló várakozás, amelyet általában a nem kielégítő jelen állapot indukál. A reményteliség szintje érzelmi, kognitív, motivációs, viselkedéses és környezeti összetevői révén növelhető. Szerepe a kapcsolati kommunikáció gazdagságában, a munka-, szellemi, és sportteljesítményben, és nem utolsó sorban a betegségekből felgyógyulás és a poszttraumás növekedés folyamatában érhető tetten.