A városi tér olvasatai: szimbolikus jelentések és nemzetiségi narratívák Szabadkán

A tanulmány Szabadka városi tereinek szimbolikus dimenzióit vizsgálja, kiindulva abból az elméleti keretből, hogy a város nem pusztán fizikai környezet, hanem társadalmi és kulturális konstrukció, amelyben a kollektív emlékezet és az identitáspolitika jelentésrétegei épülnek egymásra. A kutatás alapját Barthes város– szöveg metaforája, Lefebvre tértermelési triádja és Smith nemzeti identitásról szóló elmélete képezi, kiegészítve a városföldrajzi és szimbolikus térhasználati megközelítésekkel. Empirikus anyagát három módszer szolgáltatta: egy háromnyelvű kérdőíves felmérés (N=205), félig strukturált interjúk (n=8) és mentális térképezés. A kvantitatív és kvalitatív adatok triangulációja lehetővé tette a városi szimbolikus terekhez fűződő kötődések, attitűdök és konfliktuspercepciók sokrétű feltárását. Az eredmények azt mutatják, hogy bár bizonyos központi helyek (pl. főtér, Korzó, piac) közös kognitív horgonyként jelennek meg, a városrészek, nyelvi címkézések és szimbolikus elemek értelmezésében éles etnikai eltérések rajzolódnak ki. A magyar válaszadók gyakrabban érzékelik a szimbolikus konfliktusokat, míg a szerb közösség tagjai kevésbé tartják ezeket relevánsnak; a horvát résztvevők inkább kulturális horgonyként tekintenek a szimbólumokra. A kutatás így rámutat arra, hogy Szabadka szimbolikus terei egyszerre integráló és megosztó terek: közös városi identitást formálnak, ugyanakkor a nemzetiségi különbségek és hatalmi aszimmetriák kivetülései is.