La littérature russe classique vue par la critique hongroise

A finnugor eredetü magyar nyelv és kultura mindig is magányos sziget volt a latin-germán és szláv világ között. «Komp-ország », amely nem tudja eldönteni, hogy kelethez vagy nyugathoz tartozik-e, ezért folyton sodródik a két part között. A magyar írók, müforditôk küszködve nyelvünk darabosságával, szlikszavúságával tömör keménységével és hiányosságaival, hösiesen közvetitettek Kėlėt ės Nyugat között. Igyekeztek leküzdeni a «finnugor-szindrómát » amelynek értelme az, hogy magânyosok vagyunk az indogermán és szláv világban, amelynek kulturális keretei köze nem vagy csak nehezen tudunk beilleszkedni. A klasszikus orosz irodalom magyarországi befogadásának legnagyobb tanulsága a szerzb szerint az, hogy csak akkor emelkedhet a magyar irodalom az egyetemesség rangjára, ha ötvözi az európai szellemiséget a népi-nemzeti kultúrával, úgy ahogyan arra az orosz irodalom mutatott példát, különben megmarad peremeurópainak, « törzsi irodalomnak ». A kôzép-kelet-európai országok tôrténelmi küldetése az, hogy kôzvetítúvé váljanak a különbözö kulturák, nyelvek és világképek között, vagyis hogy «komp-országból » hídországgá váljanak.