Regionális hegemón-e Németország?

Németország mostanra az EU erőközpontja lett, amely meghatározó módon formálhatja az unió jövőjét. Németország vezető szerepe ugyanakkor magyarázatot igényel, hiszen korábban, így különösen a német újraegyesítéskor vagy később az EU keleti bővítésekor sem tört látványosan vezető szerepre Európa legnagyobb gazdasága. A cikk arra vállalkozik, hogy a hegemón stabilitás elmélete alapján megvizsgálja Németország státuszát az EU-ban, különösen az Európát 2008-ban elérő válság rendezésében játszott szerepét. A szerző amellett érvel, hogy habár Németország valóban az EU legnagyobb és legerősebb gazdasága, ám csak fenntartásokkal tekinthető hegemónnak, mivel a hegemónnak tulajdonított feladatok egy részét nem hajlandó felvállalni. Sem végső hitelező, sem végső piac nem kíván lenni. Ezzel elutasítja, hogy jóságos hegemónként a stabilitást – mint közjószágot – a saját költségére teremtse meg az EU-ban. Ahol Németország egyértelműen szerepet vállal, az a makrogazdasági koordináció erősítése szigorú költségvetési szabályrendszer által. Ez azonban kevés lehet ahhoz, hogy a magországok és a periféria között tartóssá válni látszó feszültség oldódjon.