Pápa, a befogadó város

Pápa történeti önnképének, identitásának fontos alkotó- eleme a város reformkori időszaka, amely minden tekintetben a fellendülést hozta. A település újkori gazdasági, kulturális fejlődését előmozdította annak kedvező jogi helyzete: az 1620- as évektől 1848-ig a gróf Esterházy család földesurasága alatt lévő város harmincadvám-mentességet élvezett, a földesúrral kötött örökös szerződések (1730, 1732, 1794) biztosították a város önigazgatását, az adóterhek pénzbeli megváltását, lehetővé tették a földesúri haszonvételek bérlését. A mezőváros a XVIII. században a szabad királyi városokhoz hasonló önkor- mányzatot építhetett ki, amely viszonylag nagy mozgásteret élvezett.1 A pápai polgároknak eszébe sem jutott, ami a veszprémieknek: hogy óriási költségeket fektessenek egy igen kétséges kimenetelű küzdelembe: a szabad királyi városi rang elnyerésére.2 Ebben bizonyára szerepe volt annak, hogy a XVIII. század végére a földesúrnak a városhoz való viszonya is megváltozott: amíg Esterházy Károly (1725–1799) egri püspök, a pápai-ugodi-devecseri uradalom tulajdonosa a kemény kéz politikáját folytatta, és a korábbinál nagyobb függésre próbálta kényszeríteni a várost, addig utódai: 1799-től Esterházy Ferenc (1758–1815) udvari kancellár, majd 1829-től a tényleges földesuri hatalmat gyakorló Ester- házy Károly (1799–1856) fontosnak tartották a város fejlődését és a polgárok jólétét