Városutópiák környezetpszichológiai és szimbolikai elemzése

A városépítészet egész történetét végigkísérik a „Jó város - jó társadalom” elképzelések, vagyis az utópiák. A jelen tanulmányban néhány, a szépirodalomban megjelent ideális, tökéletes, kívánt városelképzelést, vagyis eutópiát elemzünk környezetpszichológiai és szimbolikai szempontból. A városok tényleges téri-társadalmi szerkezetének és folyamatainak, valamint ezek mentális-érzelmi leképezodésének vizsgálata egyidos a környezetpszichológiával. A kutatást Kevin Lynch (1960) úttöro vizsgálatai alapozták meg, amelyeket „A város képe” (The Image of the City) címu klasszikus könyvében publikált. Lynch három amerikai város - Boston, Los Angeles és Jersey City - lakosságának reprezentatív mintáin végzett kutatásában a lakók mentális térképeit vizsgálta. Kutatásának eredményei szerint az emberek fejében él egy kép a városukról (image of the city), ami a városlakó orientációs bázisa és egyúttal esztétikai-formai struktúra. Összehasonlítva a három amerikai városról alkotott mentális térképeket, Lynch rájött, hogy bizonyos környezeti elemek általános térkép-jellegzetességnek tekinthetok: utak (paths), határok (edges), lakónegyedek (districts), csomópontok (nodes), iránypontok (landmarks). Az utópiák három csoportra oszthatók: idobeli (múlt- és a jövobeli), térbeli (négy világtáj irányában, illetve magasban vagy mélyben levo) és abszolút (képzeletbeli) utópiákra. Az általunk elemzett idobeli utópiák: Atlantisz, Mennyei Jeruzsálem, Minas Tirith és Diaspar, térbeli utópiák: Nekeresd, Napváros, Eldorado és abszolút utópia: Elefántcsonttorony. Ezeket a városutópiákat ebben a munkában kulturális városképeknek tekintettük, és ily módon elemeztük fizikai, észlelheto elemeiket. Vizsgálatunk során arra az érdekes felfedezésre bukkantunk - természetesen Lynch munkájáról nem is tudva -, hogy az utópiák megalkotói pontosan az általuk empirikusan feltárt fenti szempontok alapján írták le információikat az általuk tökéletesnek tartott városról. Elemzésünk eredménye szerint leírhatók a vágyott város ismérvei általában:1. széles, jó alapanyagból készült sugárutak, 2. jól elkülönített határok és szélek, amelyek védenek, s tagolják a város szerkezetét és 3. a városon belül tágas tereket, kerületeket fognak közre, valamint 4. a csomópontokban a vizuális tájékozódást segíto jellegzetes és látványos tereptárgy van. A városok lakóit többek között közös szimbólumrendszer és a kommunikáció adott, megszokott módja kapcsolja egymáshoz. Az utópikus városok szimbolikus „kognitív térképeinek” funkciója - a valós városokéhoz hasonlóan - az lehet, hogy keretet és biztonságos kapaszkodót nyújtanak egy ideális világban, megteremtik az arról való közös kommunikáció lehetoségét, és ily módon kifejezik, létrehozzák és fenntartják az emberek vágyott tökéletes helykötodését és helyidentitását.