Globális balett, lokális jelentések

A 19. század második felében Olaszországban a balett és a melodráma műfaji összefonódása új kulturális diskurzust teremtett. A tanulmány Luigi Manzotti Excelsior című művét vizsgálja, amely 1881-ben debütált, és allegorikusan ábrázolta a technikai fejlődés és a globalizáció eszméit. A kutatás hipotézise szerint az Excelsior a tánc diskurzusát lokális és globális dimenziókban egyaránt formálta, különös figyelmet fordítva a nemzeti és a nem nyugati identitások reprezentációjára. A tanulmány kvalitatív kutatás keretében a korabeli bécsi és budapesti sajtórecepciót elemzi, feltárva, miként befolyásolták a helyi társadalmi és politikai kontextusok az előadás adaptációját és jelentésrétegeit. A balett narratív és vizuális sajátosságait is érintve a vizsgálódás hozzájárul az Excelsior kulturális transzferként való értelmezéséhez, és rávilágít arra, hogyan módosult a mű társadalmi és politikai jelentősége az eltérő regionális közegben.