Az olvasmánymegértés fejlesztése keresztény lelkiségű szövegek segítségével

A szakrális irodalom értékes alkotásainak beemelése felfedeztető szándékú lehet az irodalom- és nyelvtanításban. A szakrális (jellegű) irodalom tanításával összefüggésben alapkövetelmény: be kell mutatnunk a diákoknak különböző szakrális szövegeket, valamint azok értelmezési, szövegkutatási lehetőségeit tanórai és/vagy individuális pedagógiai helyzetekben is. Megvilágítandó a műalkotások belső értékvilágát megteremtő koherencián túl a külső koherenciát létrehozó komponensek és az intertextussal (intertextualitással) összefüggő jelentéshálót szervező tényezőknek a világa is. Azért jelentős a szövegköziségre figyelés, mert az ebben a tanulmányban középpontba helyezett Jézus és a kereszt című költemény irodalmi és retorikai jelenség is egyúttal: ez a szöveg a szó szerinti jelentésen túl az Újszövetség evangéliumaira is utal. Azok elemei beépülnek Sík Sándor alkotásába, így többletjelentést kap az olvasó, ezáltal tágabb kulturális kontextusba emelődik az aktuális szépirodalmi olvasmánya. Kordivatról, öncélú moralizálásról, vagy a keresztény lelkiség kiáradásáról van-e szó? A differenciált képességfejlesztésben kiemelt helyet kaphat Sík Sándor Jézus és a kereszt című alkotása, kamatoztatandó az értelmezés sokfélesége. A bemutatandó műelemzési feladatok a kontemplatív (szemlélődő) jellegű, az additív (hozzáadó) aspektusú és a funkcionális (hasznosulásra figyelő) olvasmánymegértő stratégia mentén szerkesztett, egyértelműen kreatív-produktív, munkáltató, tanórai és tanórán kívüli tevékenységegyüttesek. Akkor válik a pedagógiai gyakorlatban életszerűvé a korszerű nyelv- és irodalom-módszertani kulturáltság, ha a szövegművek nyelvi-stilisztikai és műfaji-irodalomesztétikai fontosságának, jelentőségének a megmutatása mellett a gondolkodva tanulás stratégiája is érvényesül.