Boszorkányportrék a történeti pragmatika tükrében

Jelen esettanulmány kérdésfeltevése az, hogy a boszorkányság szerepéhez asszociált (nyelvi) viselkedés leírását miként árnyalják az egyes tanúvallomásokban megjelenő megnyilatkozások, szembesítve azokat a narratívák más szereplőinek nyelvhasználatával és annak közösségbeli megítélésével. A vizsgálat kevésbé közismert (adatbázisból nem elérhető) jegyzőkönyvek kézirataira épül. A kvalitatív elemzés középpontjában az interakciók felidézése áll, beleértve az idézés módját, a megnyilatkozások tartalmát és megformálását, valamint az azokkal kapcsolatos metakommunikatív reflexiókat. A szoros olvasással feltárt nyelvhasználati mintázatok a szövegek társadalmi és kulturális beágyazottságát szem előtt tartva az aktuális vádak kontextusában értelmeződnek. Jellegzetes motívumnak bizonyult az összeférhetetlenség, amely változatosan aktualizálódott, és bár a boszorkány szerepéhez tartozóként értékelték az idesorolt jelenségeket, valójában bizonyos esetei (például a fenyegetés) a közösség más tagjait is jellemezték.