KINCSeim, kik vagytok?

A boldogság egyszerű helyeken szeret élni. Tulipános ládán, kicsi konyha biztonságában, olajkályhás szoba melegében. Vidéki iskolában, kollégiumi lakrészben, farsangi jelmezben. Kiscipőkben, kerti virágágyásban, illatos fürdővízben. „Jó lenne boldog felnőttnek lenni” – írtam gyerekkoromban a titkos naplómba. Icipici mozaikboldogság-darabkákból rakódott össze az életem. Egy hatalmas, színes gömb lett belőle, ami tele van mindennel és mindenkivel, akit szeretek. A színes életgömböm egyre nagyobb, minden egyes nap kerül bele valami. Csak néha hasad ki a bajtól és a szomorúságtól, de akkor valaki azonnal ott terem, hogy együtt befoltozzuk a sérülést. Különös, de ilyenkor a hasadás okát, a sötétebb részeket is visszagyömöszöljük a színes sokaság közé. Évek kellenek, hogy a rendbontók megférjenek a többiekkel, de idővel némiképp velük is megbarátkozom. Talán egyszer belőlük is boldogság lesz.