„Nemesi kúriák nem nemes lakói”

„A majorsági zsellérség sokszínű, differenciált, a változatok olyan halmazát felmutató képződmény, amelynek szövevényes rendszerében időnként még gyakorlott jogászok is hasztalan igyekeztek eligazodni. […] Hol kurialistáknak, vagy allodiális jobbágyoknak, hol […] szerződéseseknek, kontraktualistáknak vagy szegődményeseknek, hol a terheik közt domináló járadékfajta szerint cenzualistáknak, taksásoknak, ötöd-, heteddézsmásoknak vagy nyolcadosoknak, hol — […] iparföldeseknek nevezik őket. A különböző csoportokat mégis összefűzi az, hogy valamennyien allodiális jellegűnek minősített területen laknak, e területhez, valamint annak tulajdonosához való viszonyuk magánjogi természetű. […] Mind a nagybirtokosok földjén, vagy a kisnemes udvartelkén, sőt, még plébánosok portáján is találkozni velük.” — olvasható a magyar történelem jelentős kutatójának, Katus Lászlónak (1927–2015) monumentális, Magyarország történetét 1711-től egészen az első világháborúig összefoglaló művében. A néhai történész a fenti idézetet a magyar paraszti társadalom jeles kutatója, Varga János (1927–2008) művéből vette át. Varga János és a magyar paraszti társadalom másik jelentős kutatója, Szabó István (1898–1969) számos, ma már alapműnek számító munkákkal járultak hozzá a magyarországi parasztság történetének feltárásához. Katus hozzátette, hogy a fentebb megnevezett társadalmi csoport képviselői elsősorban az északkeleti vármegyékben, az Alföldön és a Bánságban voltak jelen.