Közösségépítő modellek moldvai magyar településeken

Nem véletlen, hogy az antropológiai kutatás újabb kérdéseket vet fel a 21. század közösségtípusainak vizsgálatában. Egy történetileg etnikai identitással, sőt ehhez szorosan kapcsolódó lokális tudattal rendelkező népcsoport, a moldvai csángó-magyarok vizsgálatában új szempontok vetődnek fel a közösség mint korábban egységes entitás vizsgálati módszereivel kapcsolatban. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai azt mutatják, hogy a közösség elsődleges szempontjaként meghatároztató anyanyelvhasználat mára már nem működik alapvető identitásmarkerként, de úgyanígy a vallás is kiszorulóban van ebből a dimenzióból. Míg korábban az identitás és a közösség egyazon dimenzióban egymást kölcsönösen feltételező fogalmak voltak, addig mára ebben a határokon túli népességben fellazultak az identitásképző markerek keretei. A munkamigrációs folyamatok következtében a lokálisközösség-értelmezések elavultak, és helyükbe léptek ma még nehezen modellezhető folyamatok az online közösségek útján. Ugyanakkor a folyamatos változó hatások – magyarországi kapcsolatok, nyugat-európai hatások – következtében esélye van új típusú közösségi modellek létrejöttének, aminek definiálása az antropológus szakma feladata.