Ferge Zsuzsa oktatásszociológiai öröksége és a pedagógusok szerepe a roma tanulók iskolai egyenlőtlenségeinek újratermelésében

A tanulmány Ferge Zsuzsa oktatásszociológiai életművének kortárs értelmezésére és alkalmazási lehetőségeire vállalkozik, különös tekintettel a pedagógusok szerepére a roma tanulók iskolai pályafutásának alakulásában. A szerző amellett érvel, hogy az iskola nem semleges intézmény, hanem a társadalmi struktúrákba ágyazott szervezet, amely működésével gyakran hozzájárul a társadalmi egyenlőtlenségek újratermeléséhez. Ferge elméleti és empirikus megállapításaira építve a tanulmány bemutatja, hogy a pedagógusok humán és társadalmi tőkéje, valamint szakmai önhatékonysága miként értelmezhető strukturális kontextusban. Az elemzés kitér a rejtett tanterv működésére, a kulturális elvárások szerepére, a szelekció és szegregáció hatásaira, valamint a tantestület kollektív működésének jelentőségére. A tanulmány célja nem empirikus eredmények közlése, hanem egy olyan elméleti–módszertani keret felvázolása, amely hozzájárulhat a pedagógusokkal végzett kvalitatív és kvantitatív kutatások mélyebb értelmezéséhez, valamint az oktatási egyenlőtlenségek strukturális megközelítéséhez.