Lukács György regényelméletének terminológiai hálója

Tanulmányomban Lukács György regényelméletének vizsgálatára összpontosítok, különös tekintettel az egész kompozícióra nézve szervezőerővel bíró fogalmakra. Tézisem szerint a regényelmélet releváns módon rekonstruálható a terminológia analizálásán keresztül, sőt e megközelítés több ízben megvilágító és újszerű megállapításokat eredményezhet. A tanulmány két fő részből áll: az első részben a regényelméletet, valamint annak fogalomrendszerét kontextualizálom. Először Adorno filozófiai terminusokról szóló elgondolásai alapján módszertani szempontból pozícionálom írásomat. Ezt követően három szempont mentén (diszciplináris meghatározottság, szintetikus szemléletmód, weberi ideáltípusok) vázolom azokat a jellemzőket, amelyek meghatározóak lehettek a regényelmélet fogalmainak megalkotásakor. A cikk második részében, először röviden tárgyalom az általam megalkotott, úgynevezett többszintű fogalomi konstrukciót, amelyben meglátásom szerint adekvát módon szemléltethetők a Lukács által használt terminusok. Mindezek után a regény és az eposz fogalmait vizsgálom meg a kapcsolódó fogalmakkal (zárt világ, szervesség, lényeglátás, kontingens világ, problematikus individuum, lényegvesztettség, tökéletes bűnösség kora, transzcendentális otthontalanság, életrajzi forma) együtt, bemutatva ezzel egyúttal a regényelmélet elvi megfontolásait is. Végül két, a regényelméletet több ízben meghatározó fogalmat, a totalitás és az irónia fogalmait teszem elemzés tárgyává.