Emlékezet és térhasználat

A kötet azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy a 19. század második felében bizonyos kommemorációs jelenségek miképpen reprezentálták a debreceni identitást, illetve hogyan alakították azt. Az egyes fejezetek vizsgálják, hogy miként értelmezhetőek a szabadságharcra vonatkozó városi ünneplések, valamint a reformáció 16. századi kezdetére és a 17. század végi protestáns gályarabságra emlékező alkalmak. Az írások arra is fókuszálnak, hogy a Debreceni Református Kollégium, illetve tágabban, a Református Egyház meghatározó személyiségei által formált felekezeti önszemlélet és múltkép hogyan viszonyult a városi, illetve nemzeti identitáshoz és emlékezetkultúrához. Mindeközben a kötet arra törekszik, hogy a lokális szempontú megközelítéseket, a helyi identitáselemek és emlékezetkonstrukciók elemzéseit más régiók és egyéb felekezetek vizsgálati eredményeinek figyelembe vételével, összehasonlító szemlélettel, a tágabb kontextus megértésével, bőséges forrás- és szakirodalom-ismerettel árnyalja.