Nyersanyagból történetek. Spanyol polgárháborús sajtóillusztrációk a harmincas évek Magyarországán

A sajtófotók transznacionális terjedésének mikéntjét vizsgálva nem csupán a vizuális nyersanyagok terjesztését, hanem a képügynökségek átpolitizálódását is nyomon követhetjük; utóbbiak egyszerre alkottak nemzetközi kereskedelmi hálózatot és voltak maguk is, az 1920-as évek végétől kezdve világszerte, – különféle módon és mértékben – alakítói az általuk kiszolgált társadalmak sajtójának és közvéleményének. A sajtófotó egyfelől tehát sajtóillusztrációként vizsgálható; a különféle újságokban megjelent oldalakon a kép és szöveg viszonya sokat elárul a képek felhasználásának és a politikai hangsúlyok alakításának módjairól. Másfelől a már megszűnt képes magazinok fennmaradt archívumaiban – így a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában, az általam kezelt nemzetközi gyűjteményben – maguk a szerkesztéshez használt press printek is fellelhetők: rajtuk keresztül követhetővé válik a munkafolyamat, amely során a papír pozitívok többnyire retusálva, megvágva, átszövegezve kerültek a nyilvánosság elé. Írásomban a felhasznált fotók – negatívok és sajtóillusztrációk közötti – köztes helyzete, a verziókon hordozott, megfejthető jelek és nyomok, múzeumi használatra szánt későbbi reprodukcióik, végsősoron az őket válogató, alakító (szerkesztői) és megőrző (archiváló) gyakorlat érdekel.  Legfőképpen pedig az, mihez kezdhet a fényképekkel ma a történetírás.  Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum