Az első fényalapú vizuális tömegmédium elfeledett története

A litofánok pár milliméter vastagságú fehér tárgyak, amelyek negatív domborművekként képet foglalnak magukban. Hátulról megvilágítva megjelenik rajtuk a kontrasztos, monokróm kép, amelyet a különböző vastagságok árnyéka rajzol ki. A technika távol-keleti hatásra alakult ki az 1820-as évek Európájában, majd Észak-Amerikában is népszerűvé vált. A porcelánmanufaktúrák által gyártott litofánok főleg a gyertyák és petróleumlámpák lángjának tompítására szolgáltak, és a polgárság ízlését kiszolgáló figuratív jelenetekkel díszítették őket. Az elektromos világítás elterjedésével azonban jelentősen csökkent népszerűségük. Több mint egy évszázaddal később, a 21. századi digitális képalkotás és a 3D nyomtatási technológiák elterjedése váratlanul új életre keltette a litofántechnikát. Tanulmányomban kísérletet teszek arra, hogy a litofánokat kiemeljem iparművészeti kontextusukból, és korai, fényalapú tömegmédiumként vizsgáljam meg őket. Hipotézisem, hogy az Európa és Észak-Amerika otthonaiban megjelenő litofánok fényalapú vizuális médiumként értelmezhetőek. A technika vizsgálata emellett a digitális művészet rematerializációjához is fontos keretet biztosíthat. Tanulmányomban bemutatom a litofánok történelmi és kulturális hátterét, kitérek a technika magyar vonatkozásaira, valamint elemzem kortárs jelentőségét és lehetőségeit.