A képek belső látása

Ebben az írásban egy saját tapasztalaton alapuló élményről számolok be: egy kiállítás és az ott bemutatott képek narratív leírásával, valamint a különféle érzékszervek bevonásával vak emberek a gondolati térben „látták” a képeket és éltek át esztétikai élményt. Ennek megértéséhez először kifejtésre kerülnek Csőke Anna Mária narrátor képleíró ismertetőjének műelemző szempontjai, illetve a különféle ingerek képi imaginációra gyakorolt hatásai. Majd olyan kérdések kerülnek előtérbe, hogy a gondolti térben létrejövő képnek mennyi köze lehet a fizikai térben lévő képhez, vagy a mű „aurája” (esetleg annak hiánya) és a környezet milyen hatással van a képi élmény befogadására. Ezután, ennek ismeretében arra kérdésre keresem a választ, hogy képi információ feldolgozásának ezen módja a vizuális nevelés-oktatásban hogyan alkalmazható a művészeti és a társadalmi érzékenység formálásának szolgálatában. Egy vizuálisan nem megtapasztalt, de narratív módon leírt kép a különféle ingerek bevonásával együtt egy pszeudo képet alkot, mely gondolati térben jön létre, ennek leképezése, azaz a fizikai térben való reprodukálása pedig különleges vizuális alkotói gyakorlat lehet diákok számára. Ezen gyakorlat pedig a vizuális memóriát erősíti, inspirálóan hat a képalkotó- és kifejezőképességre, az érzékszervekre való tudatos koncentrációra, valamit fejleszti a vizuális fantáziát, az asszociációs készséget.