Kossuth nyelvismerete és nyelvhasználata

A XIX. század első felében a magyar politikai, társadalmi elit és az értelmiség körében természetes jelenség volt a többnyelvűség. Ezt a jellemzőt részben a nemesi vagy polgári családi kör, részben a soknemzetiségű és egyben soknyelvű magyarországi társadalom, részben az iskolarendszer hozta magával. A latin nyelv az iskolarendszer oktatott és egyben oktatási nyelve is volt, de a jogi, a közéleti, a politikai pálya meghatározó nyelveként is működött a birodalomban elvárt német nyelv mellett. Kossuth a reformkor, a forradalom, a szabadságharc nagy alakja szintén egy többnyelvű generáció tagjaként élt, és ezt a többnyelvűséget az emigráció éveiben tovább bővítette. Nyelvhasználata több mint tíz nyelvre és nemcsak a köznyelv világára terjedt ki, hanem a szaknyelv különböző területeit is kiválóan művelte. Ezek közé a területek közé tartoztak a következő szaknyelvi világok: jog, publicisztika, diplomácia, természettudományok bizonyos szakágai. Nagy retorikai teljesítményei mellett az anyanyelv tudatos fejlesztőjeként a nyelvművelés területén is tevékenykedett. Kossuth nyelvismerete több nyelvpedagógiai szempontból is vizsgálható, úgymint: autodidakta nyelvtanulás, természetes elsajátítás, nyelvfejlesztés, a nyelvek ismeretének kölcsönhatása, nyelvpolitika. A téma bemutatása egy nagyobb ívű reformkori oktatástörténeti, nyelvoktatás-történeti kutatómunka része.