A rétorika szerepe az antik történetírásban

„Mozdulatlan (érinthetetlen) béke?” Ambivalens szókapcsolat, ha a béke-eszmény császárkori megítélésére gondolunk. Vajon az Aeneis minden olvasója számára teljességgel magától értetődött-e, hogy Aeneas késői unokái ne habozzanak virtusuk „tettekben megnyilvánuló kiteljesítésével”? (Aen. VI 808.) Az a bizonyos cupido proferendi imperii - minden áron! - aligha tekinthető „meggyőző politikai vezérelvnek” (E. Koestermann). És ha nincs is mód a virtus gyakorlására, és bele kell törődni a béke „érinthetetlenségébe”? A pax Romana-t nemcsak Seneca „diszkreditálta”; mások sem ítélték vitathatatlannak. A tárgyalt szöveghelyek Tacitus gondolatvilágának megközelítésében is segítenek.