Az ókori druidák az antik források tükrében

Dolgozatomban a druidákkal foglalkozó írott forrásokat, és azok szakirodalmi értelmezését vizsgálom. Ennek során a következő fontosabb eredményekre jutottam. A Strabónnál megemlített tiltás kapcsán arra jutottam, hogy téves a nála olvasható adatokat az Augustus-kori, vagy a Tiberius-kori tiltáshoz kapcsolni. A szerző vagy a Kr. e. 97-ben hozott emberáldozatokat betiltó senatus consultumra, vagy pedig az emberáldozatokat szintén tiltó lex Cornelia de sicariis et veneficisre utalhatott művében. Az utóbbi lehetőségre eddig nem figyelt fel a druidákkal foglalkozó szakirodalom. Azzal a széleskörben elfogadott véleménnyel szemben, mely szerint Mela Kr. u. 43–44-ben, azaz Claudius uralkodása alatt írta a művét, amellett érveltem, hogy a mű Caligula-kori keletkezése is elképzelhető. A mű keletkezésére ezért Kr. u. 40 és 44 között kerülhetett sor. A Claudius-kori druidák ellen hozott tiltás esetében rámutattam arra, hogy alaptalan az uralkodó fellépését egyedül Suetoniusra hivatkozva Kr. u. 54-re keltezni. Az esemény valójában nem datálható a forrásaink alapján. A De chorographiában szereplő állítások vélhetően nem a druidák ellen hozott tiltásokhoz kötődnek. Mela a Kr. e. 97-ben hozott, emberáldozatokat betiltó senatus consultumra, vagy a lex Cornelia de sicariis et veneficisre utalhatott. A Naturalis historia XXX. könyvének a 13. paragraphusában végig a mágiáról van szó, ezért elvethető az a szakirodalmi értelmezés, hogy Plinius egy olyan hagyományt ismeretet, mely szerint a druidák tanai a kontinensen keletkeztek, és onnan kerültek át Britanniába. Plinius druidákra vonatkozó forrása Sextius Niger lehetett. Emellett nem tartom valószínűnek, hogy Plinius a druidákra vonatkozó adatait Poseidóniostól vette át. Bár Cicero druidának nevezte a haeduus Diviciacust, a rendelkezésre álló forrásaink alapján valószínűnek tartom, hogy Diviciacus inkább abba a csoportba tartozhatott, melyeket a görögök szerzők mantis, uateis, vagy euhages néven említettek. Nem igazolható továbbá az a vélemény sem, hogy Diviciacus vergobretusként járt Rómában, valamint az sem, hogy király volt