Uralkodói propaganda Ioachimus Vadianus Mela-kommentárjában

Joachim von Watt (Ioachimus Vadianus) kommentárja, amely az első tudományos igényű Mela-kommentárnak tekinthető, elsőként 1518-ban jelent meg. Előzményének Ermolao Barbaro velencei humanista Castigationes Plinianae et in Pomponium Melam című filológiai kommentárját tekinthetjük. A lemmák vizsgálata során az ókori és a kora újkori uralkodóportrék két csoportját különíthetjük el, a jó és a rossz királyokét, illetve császárokét. A kommentárnak ez az olvasata az antik mű új tartalommal való felruházására irányuló törekvést példázza, amelynek során a lemmaíró Vadianus a korabeli olvasó számára hasznos ismereteket kíván közvetíteni. Ez az olvasat Vadianus későbbi munkájában, a Sankt Gallenben írt Epitome trium terrae partiumban már nem jelenik meg, ami bizonyítja a kommentár uralkodóképében rejlő propagandisztikus célokat. A rossz és jó uralkodók legkiemelkedőbb példái Nagy Sándor és I. (Jagelló) Zsigmond, a többi uralkodó e két pólus között helyezkedik el. Az ókor rossz uralkodóinak bemutatásakor Vadianus az ókori toposzokat követi: olvashatunk Neróról és Caliguláról, de a lemmákban rossz uralkodóként szerepel a késő római Pertinax császár is. A helvét humanista utóbbit erkölcsi szempontból ítéli el, bár a Historia Augusta leírásában nem szerepelnek az általa leírt morális aspektusok. Az antikvitás jó uralkodói, Antoninus Pius és Marcus Aurelius is erkölcsi szempontból kiemelkedőek Vadianus számára, azonban a modern uralkodók tekintetében a morális jó tulajdonságok mellett a hadi jártasság is a jó uralkodó ismérve. Véleménye szerint a jó uralkodó képes a kettőt összeegyeztetni egymással, és emellett emberi vonásait is megőrizni, ahogy I. Miksa és I. Zsigmond is.