Isabella d’Este: Fekete, Vörös, Igen, Nem… Maszk vagy eszménykép?

Az Isabella d’Estét, az itáliai reneszánsz egyik legjelentősebb humanista nőalakját, a történelem első női mecénását ábrázoló, Leonardo da Vinci készítette krétarajz, illetve a Francesco Francia, Tiziano és Rubens által festett képmások az alany karaktervonásaiban markáns különbségeket mutatnak, noha a műfajok közül elméletileg a portréfestés igényli leginkább a fizikai formai jegyek élethű visszaadását. Eltérő megközelítéseik ugyan nem hazugságok, ám egyik sem igaz teljesen, viszont mindegyik igaz valamennyire. Hogy melyikben mennyi igazság van, és az vajon kinek az igazsága, a modellé, a művészé, a befogadóé, vagy valamennyiüké együttesen, annak megválaszolása lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Lehetséges, hogy ezek a portré változatok az ideál és materializálódott forma, emberi lélek és az azon túllévő dolgok misztériumának kérdéskörét feszegetve, az igazság több lehetséges arcát is megmutatva, együtt visznek közelebb a teljesebb megértéshez. Ez a tanulmány az ismert Isabella d’Este portrék körüljárásával kísérel meg adalékokat szolgáltatni a maszk és műalkotás, perszóna és személyiség, megrendelői és festői ideál, személyes ízlés és esztétikai eszménykép kölcsönhatásainak bonyolult kérdésköréhez.