Költségvetési hiány – magyar fogolyszindróma 1990 előtt

Kádár a szocializmus alapjainak lerakásához nyugati hitelből vett építőköveket. A kollektivizálással életre hívott nagyüzemek támogatásra szorultak és a honvédelmi kiadások magas szinten voltak. A vállalatok az 50-es évekbeli kötöttségekkel szemben 1968-tól önállóan gazdálkodhattak. A 60-as években megnövekedett az ipari termelés konvertibilis importigényessége, részben a szabad importlehetőség miatt. Ez kényszerhelyzetet jelentett a cserearányok romlásakor a 70-es évek közepén. Az alapvető élelmiszerek és szolgáltatások árai irreálisan alacsonyan voltak, azaz a lakosság fogyasztását részben a költségvetés finanszírozta támogatásokkal. Az államosított lakások fenntartása támogatást igényelt az alacsony lakbérek miatt. 1982-ig az állami lakások építése jelentős kiadást okozott, ezt követően a magántulajdonú lakásépítést szorgalmazták, ehhez olcsó hitelt biztosítva. Az első eladósodási szakaszban (1974–78) a külkereskedelem és a költségvetés hiánya megugrott. A cél ezzel az volt, hogy az ország ne csak a keleti relációtól függjön. Az ezt követő egyensúlyjavítás után egy újabb eladósodási szakasz (1985–87) következett, a gazdaság élénkítése miatt.