Arcüregbe diszlokált fogimplantátum eltávolítása endoszkópos ellenőrzéssel.

Összefoglaló. Az utóbbi időben egyre gyakoribbá vált fogászati implantáció egyik nem kívánt szövődménye az arcüregbe került implantátum, amely a maxilla molaris, esetenként praemolaris régiójának implantációjakor fordulhat elő. Ennek oka lehet a kúpsugaras komputertomográfia nélküli, azaz nem megfelelő tervezés, fennálló arcüreggyulladás és -ventilációs probléma, kevés, puha csont, a fúrási vagy implantátumbehelyezési sebészi gyakorlat hiánya, észre nem vett membránperforáció arcüreg-csontfeltöltés esetén. Esetünkben implantáció előtt a beteg szájsebész orvosa kúpsugaras komputertomográfia alapján sinusventilációs zavart és arcüreggyulladást véleményezett. Az arcüreggyulladás funkcionális endoszkópos sinussebészeti műtéttel történő kezelését és gyógyulását követően két lépésben, először arcüreg-csontfeltöltést, majd 6 hónappal később implantációt végeztek. 4 hónap panasz- és tünetmentes gyógyulást követően az implantátumfeltárás előtt derült fény az arcüregbe került implantátumra, amelyet funkcionális endoszkópos sinussebészeti eljárással, transnasalis (Lothrop) és intraoralis behatolás kombinációjával távolítottunk el. Az implantátumok arcüregbe kerülésének gyakorisága továbbra is ismeretlen, a szakirodalomban kb. 70 közölt esetről tudunk; a leggyakrabban egy-egy implantátummal kapcsolatban születnek cikkek, ami az összes beültetett implantátum számához képest elenyésző. Az arcüregben lévő szabad implantátum arcüreggyulladást okoz, eltávolítása szükséges, kötelező. A sinus hátsó részében elhelyezkedő implantátum esetén elsősorban funkcionális endoszkópos sinussebészeti eljárás javasolt. Az első recessusban lévő implantátum eltávolítására a legjobbnak a praelacrimalis recessusból végzett korszerű behatolás tűnik. Tradicionális transoralis/Luc–Caldwell-féle behatolást a friss sinuslift utáni gyulladt csontexcochleatio esetén javasolunk, illetve ha fennálló oroantralis fistulát is zárnunk kell. Orv Hetil. 2022; 163(13): 527–531. Summary. Accidental implant displacement into the maxillary sinus is often due to inappropriate surgical planning or technique, unrecognised sinus disease, failure to recognise low residual bone quality and quantity during implant-supported maxillary molars and premolars rehabilitation. Secondary implant migration can be attributed to the risk of failing osteointegration due to unnoticed sinus membrane rupture during surgery, incomplete soft tissue closure over the implant’s site, preexistent sinus ventilation problems. In this study, we present the case of a patient with a symptomless preexistent sinus infection, which had been treated with functional endoscopic sinus surgery. After the healing period, the following two-stage procedures were performed: 1) maxillary sinus bone augmentation, 2) 6 months later dental implant placement, based on a routine orthopantomogram. At the end of the 4-month planned healing period, the implant displacement was noticed in the sinus cavity. The implant was removed with a combination of endoscopic surgery, transnasal and transoral Luc–Caldwell approach. The possible reasons for displaced implant into the sinus cavity, the treatment decision tree and lessons we learned, updated by the international literature, are discussed. Our recommendation for displaced implant removal is primarily transnasal under general anaesthesia. In the case of the implant in the anterior recess of the maxillary sinus, the functional endoscopic sinus surgery through the prelacrimal recess approach seems to be the preferred approach. A transoral approach should be the chosen method in the case of present oro-anthral fistulae or recent sinus bone graft, when the infected graft should also be removed. Orv Hetil. 2022; 163(13): 527–533.