A román hatalmi nyomással szembeni ellenállóképesség a két világháború között Kalotaszegen

Az I. világháborút lezáró trianoni békeszerződés után Erdély – benne Kalotaszeggel –, valamint a nagy magyar Alföld keleti és déli pereme Románia fennhatósága alá került. A több mint másfél milliós romániai magyar közösség ezzel egész Európa legnagyobb etnikai kisebbségévé vált. A két világháború közötti, román uralom alatti, több mint két évtizednyi magyar kisebbségi életet a többségi románságtól elszenvedett politikai, gazdasági és oktatási-kulturális, hármas diszkrimináció-rendszer határozta meg. A Trianonig Magyarországhoz tartozó Erdély – a Magyar Királyságon belül – többséginek számító magyarsága az impériumváltással egyik pillanatról a másikra Nagy-Románia hátrányosan megkülönböztetett kisebbségévé vált. E tanulmány egyrészt bemutatja a magyarokat ért súlyos jogfosztásokat, a hátrányos megkülönböztetés legváltozatosabb eseteit, másrészt konkrét példákon keresztül láttatja a román hatalmi nyomással szembeni – többnyire spontán, ritkán szervezetten adott – közösségi és egyéni válaszokat, egyházi és olykor politikai reakciókat. Az új, központosító hatalom által kirekesztett kalotaszegi magyarság egyéni és kollektív magatartásában megmutatkozó reziliencia, a gyökeresen megváltozott – súlyosan rosszabbodott – élethelyzethez való rugalmas alkalmazkodási vagy merev szembenállási stratégia számos példáját tárta fel a szerző több évtizedes néprajzi terepmunkával. Személyes visszaemlékezésekre és korabeli írásos dokumentumokra alapozva a tanulmány ismerteti a történetírás számára jórészt láthatatlan, zömében a paraszti társadalmat érintő eseteket. Ezek fontos betekintést engednek egyrészt a Kalotaszeg magyarságának különböző társadalmi csoportjaira nehezedő hatalmi elnyomás terheinek (pl. földreform, lelkészüldözés) és diszkriminációs visszásságainak (pl. nyelvhasználat, iskolatörvény) korabeli történetébe, másrészt a reziliencia legkülönbözőbb megnyilvánulásait mutatják meg, amelyek sokszor sikertelen, olykor sikeres próbálkozások voltak arra, hogy az egyének és közösségek megtalálják a módját annak, hogy a meggyőződésükkel ellentétes rendszer korlátain belül saját értékeiket megóvják.