Egy másik Phyllis és Flora

A középkori vágánsköltészet legkiemelkedőbb alkotásainak egyike a manapság Phyllis és Flora néven ismertté vált költemény, amely számos, különböző terjedelmű részeit megőrző kéziratban maradt ránk. Ezek között megtalálható egy meglehetősen különös szövegváltozat, amely mind tartalmában, mind terjedelmében jelentős eltéréseket mutat a többi kézirat szövegéhez képest: ez a költemény kezdeti nyolc strófája után mindössze hét hozzáköltött versszakkal le is zárul. Felfedezését követően a kutatás ugyan látóterében tartotta a kéziratot, ám pusztán az első nyolc strófa egy meglehetősen romlott szövegtanújaként tekintett rá. Szerencsés módon azonban nemrég előkerült az említett kézirat egy másik, megközelítőleg azonos időben keletkezett példánya is, amely alapvetően megváltoztatja az említett kézirathoz fűződő viszonyulásunkat: ezzel ugyanis nyilvánvalóvá lett, hogy nem csupán egyszeri, lejegyzője fejéből kipattant alkotásról beszélhetünk, hanem az említett vágánsköltemény egy kései változatáról, amely minden bizonnyal szélesebb körben is ismeretes lehetett, és amely keletkezési ideje okán a formain kívül gyökeres tartalmi, felfogásbeli, sőt műfaji eltéréseket mutat az eredeti költeményhez képest.Without doubt, one of the most outstanding piece of the goliard poetry is the anonymous poem which nowadays become known as Phyllis et Flora (Altercatio Phyllidis et Florae). It was preserved to us in many manuscripts, whose each one contains parts of diff erent length of this poem. One of these copies especially diff ers from any of others: it preserves a complete poem that begins with the eight initial stanzas of the original poem, and continues with seven new-composed stanzas until its end. After the discovery of this manuscript, it become part of the tradition of the poem although it was considered just as a very corrupt witness of the poem’s fi rst eight stanzas. However, in the recent past, thanks to a lucky occasion, it was discovered a second copy of this variant poem, transcribed at the same period as the already known one. Th e new discovery fundamentally changes our relation to the variant: the new copy has made it obvious, that this is not a peculiar composition of the fantasy of its scribe, but a self-suffi cient late variant of the original poem, which had been supposedly more widespread, than its traces testify. Not only the radical alteration of its length, but – due to its late construction – that of its content and thought is also remarkable.