Egy tőzsdejáték hallgatói tanulságai

A pedagógia új irányzatai az egyenesvonalú előadások helyett a hallgatók bevonását szorgalmazzák. A cél, hogy az új oktatási technikákkal kooperatív környezetet lehessen teremteni az órákon. A gamifikáció, a játékosítás ennek egy hatékony megoldása. Az itt bemutatott tőzsdejátékkal is az volt a szándékom, hogy a hallgatók számára játékos, egyben kihívásokkal teli környezetben ismertessem meg a kereskedési rendszerek, illetve a pénzügyi viselkedéstan tudásanyagát. A cikk a bevezetés és a szakirodalom ismertetése után bemutatja a játék menetét. Az évek során azonos menetrend szerint játszom a játékokat, amelynek kettős magyarázata van. Egyrészt gyakorlati tapasztalatok alapján a játékosok számára az új ismeretanyagok közlésének van egy bejáratott dramaturgiai sorrendje mind a játék gördülékenysége, mind az ismeretek hatékony feldolgozása szempontjából. Másrészt a játékok azonos lebonyolítási sorrendje a későbbi statisztikai elemzés és következtetések szempontjából is lényeges. A bemutatott elemzés egyszerű statisztikai leíró módszertannal készült. A mintában szereplő 136 csapat számosságát tekintve elegendő lenne következtető módszertan használatára is. Azonban a résztvevő hallgatók négy különböző csoportba (graduális és posztgraduális, közgazdaság és nem közgazdaság szakos) egyetemistákhoz tartoznak, és így az egyes csoportok létszáma kisebb lett. Másrészt, ha az egyes játékok számát nézzük, azaz a 34 elemű mintát, erre már következtető statisztikával korlátozottabb állítások tehetők. Az eddigi eredmények alapján azonban egyértelmű, hogy a posztgraduális és főleg a nem közgazdasági végzettségűek hajlamosabbak voltak kevésbé racionális, inkább emocionális alapon dönteni a játék során. Esetükben kimutatható, hogy döntéseiket a pszichológiai elemek hangsúlyosabban befolyásolták, mint a mélyebb közgazdasági tudással rendelkező társaikét.