MÁSODOSZTÁLYÚ TÖRTÉNELEM

Kovács Lajos író, költő, szerkesztő, tanár közel húsz évig dolgozott egy regényen, amely sajnálatos módon csak halála után jelenhetett meg. Az irodalmi hagyatékból előkerült kézirat, mely a Hosszúra nőtt árnyékaink címet kapta, műfajilag emlékező próza, család-, fejlődés- és korszakregény. Az egyes szám első személyű, hol gyermeki-naiv, hol felnőtt-tapasztalati nézőpontú elbeszélő oknyomozása a csehszlovák–magyar lakosságcsere hátterében vizsgálja a személyes életvilágra és a közösségi létszférára kiható morális következményeket. A regény sarkalatos témája a határjárás, a nyelvkeresés, a generációs kulturális elkülönböződés, a sajáton belüli saját mint a minoritás idegenségének reflektálása. A regény egyes fejezetei, miközben hagyományos módon rekonstruálják egy határon inneni és határon túli család „emlékalbumát”, az elbeszélő fejlődéstörténetét is megalkotják: a gyermekkor és az iskolaévek, a felsőfokú tanulmányok és a katonaszolgálat mind meghatározó időszakként jelennek meg egy határegzisztencia tapasztalati életútján.