Negyedik évfolyamos tanulók olvasástechnikai sajátosságai és azok pedagógiai relevanciája

A dolgozat célja a tanulók olvasástechnikájának, azaz az idő és a pontosság sajátosságainak feltárása az általános iskola alsó tagozatának végén, mivel ötödik osztálytól már elvárás az olvasás eszközszintű használata, vagyis a diákok nem olvasni tanulnak, hanem az olvasás a tanulás eszköze. A kutatás négy fázisból áll. Az első fázisban 934 negyedikes évfolyamos diák hangos olvasását mértük fel a diagnosztikai gyakorlatban is használt Meixner olvasásvizsgálati eljárással, vizsgálva a szocioökonómiai tényezők szerepét is az olvasás hatékonyságának alakulásában. A második fázis a hibák mintázatára és jellemzőire, míg a harmadik fázis a szavak azonosítása közbeni szemmozgásokra fókuszál. Végül azt vizsgáltuk, hogy a gyenge olvasási teljesítményt mutató gyerekek részesülnek-e ellátásban nehézségeik leküzdése érdekében. Eredményeink azt mutatják, hogy negyedik évfolyamon is kiszűrhetők azok a tanulók, akiknek olvasástechnikája elmaradást mutat, ráadásul olvasási teljesítményük szignifikánsan korrelál a szövegértéssel. Szöveg olvasása során a hibák jelentős részéért helytelen szemantikai vagy szintaktikai kombináció felel, ezért az olvasási hibák inkább a betűk, szótagok és elszigetelt szavak olvasásakor detektálhatók. A településtípus és az anya legmagasabb iskolai végzettsége nagymértékben korrelál az olvasás sebességével és pontosságával. A szemmozgásokban különbség tapasztalható a jól és gyengén olvasó diákok szóazonosításában: a jobb olvasási készséggel rendelkező gyerekek kevésbé érzékenyek a szavak ortográfiai bonyolultságára. Megállapíthatjuk azt is, hogy rendszerszinten az olvasási nehézségekkel küzdő tanulók jelentős része (66%) segítség nélkül marad, az ellátáshoz való hozzáférés csak kis mértékben függ az olvasási teljesítménytől, illetve független a társadalmi-gazdasági státusztól. Kutatásunk alapján megállapítható, hogy az ortográfiai és lexikai előfeltételek megteremtésével, azaz egyes hangok alapos differenciálásával, a szótagolás előkészítésével, a szókincs bővítésével még a veszélyeztetett tanulók is biztosabb alapokon sajátíthatnák el az írott nyelvet. A probléma megoldásának leghatékonyabb módja a korai felismerés és kezelés, éppen ezért célszerű volna szűrési mérföldköveket és azokhoz kapcsolódó beavatkozásokat beépíteni az alsó évfolyamokon.