Talaj- és léghőmérséklet-menetek kovarianciaalapú összehasonlítása Magyarország extrém mikroklímáiban (Bükk-fennsík, Mohos-töbör)

A szezonális hótakaró és a talajfagy talajhőmérsékletre gyakorolt hatása széles körben kutatott. A jelen tanulmány ezeket a kölcsönhatásokat egy magyarországi viszonylatban extrém mikroklimatikus környezetben, a Bükk-fennsíki Mohos-töbör térségében vizsgálja. A töbrök zárt morfológiai sajátosságai következtében a környezetüknél lényegesen hidegebb mikroklímával rendelkeznek. A felszínközeli inverzió – kedvező meteorológiai feltételek esetén – rövid időn belül jelentős léghőmérsékleti anomáliákat eredményez. Ez a dinamikus rendszer kiváló lehetőséget nyújt a felszínközeli levegő és talajrétegek közötti hőmérsékleti viszonyok vizsgálatára, különösen a hóborítottság és a talajfagy térbeli és időbeli változásainak függvényében. A vizsgálati pontot előzetes hideglevegő-akkumulációs elemzések és terepi megfigyelések alapján határoztuk meg, ahol a legalacsonyabb volt a várható minimum-hőmérséklet. A mérések a Mohos-töbör déli iker-aljzatában zajlottak, ahol a mérések kezdete óta gyakoriak az országos minimum-hőmérsékleti értékek. Az automata meteorológiai állomás a felszín feletti 2 méteres lég- és a –5 cm-es talajhőmérséklet értékeket rögzítette, 5 perces időfelbontásban. A tanulmány három különböző hóborítottság (35 cm, 2–4 cm, illetve hótakaró-mentes) esetében vizsgálja a léghőmérséklet és a talajhőmérséklet közötti kapcsolat erősségét, valamint a talajfagy jelenlétének vagy hiányának hatását a talajhőmérséklet napi változására. A lineáris korreláció alapján a lég- és talajhőmérséklet közötti kapcsolat gyenge (R 2 = 0,29) a vastag, tömörödött hótakaró alatt, közepes (R 2 = 0,58) a vékony, porhójellegű hóréteg esetén, és erős (R 2 = 0,81) a hómentes időszakban. A kutatás részletesen elemzi a talajhőmérséklet időbeli változását a rövid lefolyású mikroklímaesemények során, és kitér a talaj fizikai állapotától (fagyott vagy nem fagyott) függő hővezetési viszonyokra is. Az eredmények alapján a hótakaró és a talajfagy jelentősen módosítja a felszín-légkör közötti kölcsönhatást, amely a talajrétegek hőmérsékleteinek időbeli változásában is kimutatható. A tanulmány hozzájárul a hőmérsékleti szélsőségek és azok lefolyásának jobb megértéséhez, különös tekintettel a sajátos mikroklímával rendelkező területekre. Az eredmények hasznosíthatók a kisugárzási fagyok hatásainak értékelésében, kiváltképpen a takaratlan, csupasz vagy erodált talajfelszínek esetében, amelyek a leginkább kitettek a fagykároknak.