A csont mikrokeringési változásainak kísérletes vizsgálati lehetőségei

AbsztraktBevezetés/Célkitűzés:Kísérleteink célja a periosteum mikrokeringési változásainak feltérképezése, valamint a velőűrfelfúrás által okozott periostealis mikroér-reakciók modellezése, időbeli változásuk megismerése volt. További vizsgálatainkban jellemeztük és összehasonlítottuk a humán csípőízületi endoprotetikában használatos anyagok mikrokeringési hatásait a csonthártyában.Anyag és módszer:Hím Wistar-patkányok jobb oldali tibiájába endomedullaris titán-, acélötvözet, illetve polietilén implantátumot helyeztünk mikrosebészeti módszerrel. Intravitalis videomikroszkóp segítségével vizsgáltuk a tibia anteromedialis és anterolateralis felszínén a periosteum érstruktúráját (össz-érdenzitás, kapillárisok aránya), valamint mikroszkópos mechanikai teszt segítségével az implantátumok stabilitását. Kontrollcsoportban vizsgáltuk a velőűrfelfúrás hatását a periostealis érstruktúra változásaira a műtét után 6 és 12 héttel.Eredmények:A velőűr felfúrása önmagában szignifikánsan növelte az anteromedialis periosteum érdenzitását, valamint a kapillárisok sűrűségét a beavatkozás után 12 héttel. Mindhárom implantátum fokozta az érdenzitást az anteromedialis oldalon, az anterolateralis oldalon azonban csak a polietilén implantátum esetében észleltünk jelentős periostealis kapilláris- és érdenzitás-fokozódást. A titán- és acélimplantátumokkal szemben a polietilénből készült implantátum nem váltott ki érdemi osseointegrációt.Következtetés:A patkány tibiavelőűr felfúrása kompenzációs érújdonképződést eredményez, amely megnöveli a periostealis érdenzitást 12 héttel a beavatkozás után. A hosszú csöves csontok endostealis mikrokeringésének roncsolása által okozott periostealis érreakciót a teljes osseointegrációval járó implantátumok nem befolyásolják lényegesen, míg az osseointegrációra képtelen implantátum nagyon jelentős érújdonképződést okozhat.