KAPCSOLATTÖRTÉNET, KULTURÁLIS ÁTSZÖVŐDÉSEK, TRANSZNACIONÁLIS KUTATÁSOK

A vajdasági magyar irodalomkritikában, valamint a -kutatásban a kezdetek óta természetszerű volt a tágabb nyelvi és kulturális környezet iránti érdeklődés. A két világháború közötti korszak szerkesztői, műfordítói, írói a jugoszláviai irodalmak közvetítőiként működtek. E hagyomány folytatódott a titói Jugoszlávia évtizedeiben is. A szerb, horvát, szlovén irodalmak és a magyar közötti kapcsolat átjárhatóvá tételének Vajdaságban történeti hagyománya van. Talán csak a szlovákiai magyar irodalomban volt még a környező kultúrák iránti figyelem ilyen magától értetődő, Erdélyben kevésbé. Pozsonyban ugyancsak hang- súlyozták a cseh, a szlovák és a magyar kultúrák kölcsönös megismertetésének fontosságát. E missziót később a Kalligram Kiadó vállalta magára. Mifelénk a második világháború után a Híd, az Új Symposion, a Forum Könyvkiadó, szerkesztőik és a fordítók érdemei voltak kiemelkedőek. Bori Imre professzor a Magyar Tanszék hallgatói számára egyetemi tárgyként alapozta meg a magyar–délszláv irodalmi kapcsolatok ismeretét. Azonos című 1970-es, majd az Irodalmak – kölcsönhatások (1971), illetve 1987-ben megjelent kapcsolattörténeti tanulmánykötetein kívül Miroslav Krležáról (1976) és Ivo Andrićról (1992) is publikált kismonográfiákat. A vajdasági és a modern magyar irodalomtörténet kutatását tehát a szlavisztika és a kontaktológia komparatív kérdéskörével gazdagította. A littérature comparée a XX. században és az új évezred elején együtt változott a humán kutatások egyéb szakterületeivel. Konferencia-előadásom tárgyát a komparatív kutatások újabb irányai, feladatai és célkitűzései képezik.