Szent László Torda-vidéki hagyományköre

Szent László király (1077‒1095) a középkori Magyarország egyik legnépszerűbb szentje volt, kultusza a teljes magyar nyelvterületen elterjedt. Neve és alakja a magyar kulturális emlékezetben Erdély védőszentjeként is ismert. Szent László népi tisztelete búcsújáró hagyományok és mondák formájában számos erdélyi tájegységen még a 19‒20. századot is megélte. Mint azt már a 15‒16. századi adatok is megörökítik, változatos Szent László-mondakör alakult ki a középkori Erdély egyik központjának számító Torda vidékén, összefüggésben a város közelében lévő Tordai-hasadékkal, amelynek eredetét a legendás királynak tulajdonította a környékbeli nép. E tájegységen Szent László király mondakörének része a vízfakasztás csodája, a kővé vált pénzek mondája, a sziklában megmaradó nyomok motívuma, továbbá több más helyi hagyomány és vándormonda is.