Archeometriai módszerek alkalmazása a bronzkor kutatásában Magyarországon

Az európai, és ezen belül a hazai őskori régészettudomány kezdeteitől elsődleges kutatási módszer a kerámia-, kő- és fémtárgyak tipológiai elemzése. Ezt kiegészítve hamarosan, már 1850-ben megjelent a réz- és bronztárgyak nyersanyagának vizsgálata. A századfordulót követően, majd az 1960-as és 1970-es években esetenként, az 1990-es évektől pedig egyre szélesebb körben vált gyakorlattá az archeometriai módszerek alkalmazása Magyarországon a bronzkor időszakát is érintve. Az utóbbi két évtizedben az izotópos és DNS vizsgálatok fejlődésének és a régészeti való integrálódásának köszönhetően – a harmadik tudományos forradalom részeként – az emberi és állati maradványok biorégészeti elemzései bővítették ki a korszak kutatási lehetőségeit. Jelen tanulmány a kormeghatározás és az anyagvizsgálatok magyarországi, és érintőlegesen a közép-európai régióra vonatkozó kutatási eredményeit tekinti át, kitérve a korszak biorégészeti és környezetrégészeti kutatására, valamint a leletfelderítésre is.